1. menet

Mi mindent csináltál az elmúlt 6 évben?

A ’Liquid’ készítése és kiadása után úrrá lett rajtam a kimerültség és egy kissé bosszús voltam. Annyi erőfeszítés árán szerettem volna valami különlegeset létrehozni, s ilyen üzeneteket kaptam: „szeretném megvenni az albumod, de lehetetlen megtalálni a boltokban”. Majd mikor a rádióban már játszották a kislemezeket, akkor megint szinte lehetetlen volt őket beszerezni. Gondoltam – ennek így mi értelme? Szóval, úgy döntöttem élem az életem, élvezem a családdal együtt töltött időt. Mindig is szerettem volna látni, ahogy a gyermekeim felnőnek - és ez más szemszögbe teszi a lemezkészítést is. Stan a születésétől fogva nehezen kezelhető volt (ma is az) és nem lett volna tisztességes Hep-re hagyani az összes teendőt. Az a helyzet, hogy így is sokkal többet vállal, mint én, (szinte) minden panasz nélkül. Ezen megszakítás alatt még sokat ittam és lestem a sport közvetítéseket, és még ittam és néztem sport műsorokat.

2. menet

Mi ösztönzött, hogy visszatérj a stúdióba?

Legfőképp Hep buzdított, hogy visszatérjek a stúdióba, és elkezdjek ismét dolgozni. Eddig bírta a lézengésem, az ivászatot miközben a sportcsatornákat néztem! Valójában volt két nekifutásom egy új lemez elkészítéséhez az 5 év alatt, de nem tudtam belelendülni. Azt hiszem, akkor jött vissza a lelkesedésem, amikor rájöttem, hogy sokkal kevésbé vagyok ingerlékeny, ha kreatív vagyok.

Miben különbözött a subHuman lemez készítése az előző Recoil-lemezekhez képest?

Lényegében nem különbözött. A lemezkészítéshez mindig kísérletezős és módszeres [tervszerű] a hozzáállásom. Ahogy túlestem az elkerülhetetlen újraismerkedésen a továbbfejlesztett hangszerekkel, számítógépes frissítéseken, visszazökkentem a természetes környezetembe, ahol csak összedobtam 1-2 hangot és loop-ot, amíg meg nem jött a szikra. Az új felszerelés kezelése nehézkesen ment. Szinte az összes digitális munkaeszközt frissíteni kellett, vagy két hónapomba tellett, mire ténylegesen elkezdhettem a zenélést. Felfedeztem magamnak az „Ableton Live” programot, amelyet gyakran használtam ezen a lemezen loop-manipuláláshoz. A felvételek Joe Richardsonnal kicsit másképp történtek. Hep, PK és én Texasba utaztunk, ahol egy helyi stúdiót használtunk. Erről bővebben mesélek majd egy cikkben, amit az új Recoil webre írtam.

Úgy gondolom, hogy a végtermék valamennyire befogadhatóbb lett. A „subHuman” albumon sokkal több a melódia és kevésbé kísérletezős, viszont megtalálható rajta a tipikus Recoil-hangzás, erős atmoszférikus zene és mélység. Azt hiszem szövevényesebb „finomabb” a narrációs eleme, mint a „Liquid”-é. Többszöri meghallgatás után remélhetőleg a hallgató újabb és újabb dolgokat fedez majd fel. Világosan érezhető a blues hangzás, ami az elejétől fogva szándékos volt. Joe hangja csak erősítette ezt. Az Ő karaktere fémjelzi szinte az egész lemezt, és ha valakinek nem tetszik a stílusa, az csalódni fog. Személy szerint én imádom. A blues & gospel zene már fiatal korom óta elbűvöl, mióta felfedeztem a glam rock-ot a 70-es években. Vissza akartam utazni és megtalálni, honnan is származik ez a zene. Azt vettem észre, hogy öreg blues dallamokat játszogattam a zongorán skálagyakorlás helyett! Gondolom a blues azonnali érzelmi összetétele az, ami megérint [majdnem mindig ott van a benne rejlő melankólia]. Szeretem hozzátenni ezeket az érzéseket a Recoil „vásznára”, ezzel is egy mélyebb élményt nyújtva.

3. menet

A különböző technikai fejlesztések változtattak-e a zeneszerzési módszereiden?

Nem igazán. Még mindig élvezem, ahogy a technika adta lehetőségek megkönnyítik az ember életét, persze csak addig, amíg te irányítod a gépeket, s nem téged irányítanak. Ami az eszközöket és a szoftvereket illeti, lépést kell tartanod a trenddel, mert enélkül könnyen kompatibilitási problémáid adódhatnak. Tulajdonképpen 5 éve nem is stúdióztam igazán, gyökeresen át kellett alakítanom mindent, és eléggé nehezemre esett újra felvenni a „fordulatszámot”. Ebből is láthatod, hogy felettem is “kezd eljárni az idő” - ha már van egy kialakult munkamódszerem, ahhoz hajlamos vagyok ragaszkodni…

4. menet

A mostani album szövegvilága hogyan kapcsolható össze a korábbi lemezekével?

Mivel a szövegeket ezúttal sem én írtam, ezért megpróbáltam őket olyan zenei környezetbe helyezni, melyek révén képesek egy bizonyos hangulat megteremtésére. Szerintem az új dalok úgy kapcsolhatók a régebbiekhez, hogy bennük még mindig az emberi természet sötétebbik oldalát taglalom. Ez depresszióssá tesz, de képtelen vagyok betelni vele. Joe dalszövegei sugallták a subHuman címet - beszéljünk akár társadalmi osztályról, vallásról, fajokról, szexualitásról, akármiről. Nem is az a lényeg, hogy mindezekkel nap mint nap szembesülhetsz, hanem az, hogy ezek a dolgok egy végtelenetített körförgás részei, bárhol, bárkivel, bárhogyan megtörténhetnek. Hányszor vagyunk tanúi annak, hogy mások által lenézett emberek másokkal is alárendeltjeikként bánnak..? Mindig akad valaki, aki kevesebbre tartja a másikat - nap mint nap…

5. menet

Tegyük fel, hogy találkozol valakivel, aki nem igazán ismeri a munkásságodat. Hogyan érzékeltetnéd vele, milyen is a Recoil zenéje?

Meglehetősen nagy bajban lennék, már ami az odaillő jelzőket illeti, s a szavaim alapján biztosan komplett idiótának néznének… Azzal folytatnám, hogy “ennek aztán tényleg semmi köze a Depeche Mode-hoz”. Végezetül azzal kérkednék-hencegnék, hogy “oh, tudod, ez amolyan avantgarde filmzeneszerűség”, mindezt némi üres fecsegéssel megspékelve…:)

6. menet

Szerinted melyik Depeche-lemez nyerte a legtöbbet a mostani felújításokkal? Mi a véleményed az 5.1-es hangzásról?

Daniel Miller az 5.1-es kiadást az eredeti sztereó keverések újraalkotásának szánta, így nem maradt sok lehetőség a kísérletezgetésre. Őszintén szólva kicsit csalatkoznom kellett, bár az ők indokait is megértem. Remek lehetőséget szalasztottunk el azáltal, hogy ezt az újrakeverést nem bizonyos részek kihangsúlyozására használtuk fel. Például szívesen készítettem volna egy teljesen új hangzású lemezt az örök kedvenc Songs of Faith And Devotionömből, mert úgy gondolom, hogy a keverés nem pont olyan lett, amilyen lehetett volna. Az eredeti hangok létrehozása maga volt technikai rémálom, mert ezeket gyakorta csak élőben, a keverés folyamán rögzítettük (külön szalagra sosem). Minden album más és más, de a különböző sávok meghallgatásakor azt vettük észre, hogy a hozzáadott effektek nagyon eltorzították az eredeti hangokat.  Szerencsére volt az együttesben egy ember, aki azzal oldotta meg ezt a problémát, hogy mindenről DAT-másolatot készített. A SOFAD esetében az egyes kevert sávokat annyira „összezippeltük” a SSL-tömörítőkkel, hogy az 5.1-es keveréskor a „legtisztább” forrást, az eredeti sávokat kellett felhasználnunk!  Ez azt jelentette, hogy mellőznünk kellett a jelen adta lehetőségek tisztaságát/precizitását, hogy hűek maradjunk az eredeti elképzelésekhez. Szó, mi szó, néha nagyon elkeserítő volt. Néhány album nagyságrendekkel rosszabbul szólt a többinél. A Music For The Masses hangzása meglehetősen lapos volt, ellenben pl. a még mindig klassz Black Celebrationnel (leszámítva olyan kevésbé sikerült számokat, mint a New Dress…)

7. menet

Mi a helyzet az 5.1-es subHumannel és az ambient mixekkel? Honnan jött az ötlet?

Akárcsak a DM 5.1-es mixeknél, a subHuman térhatású verziójának alapját is a sztereó mixek adták. Az igazat megvallva, a sztereó keverés elkészítése után nem igazán éreztem szükségét annak, hogy mindent teljesen előről kezdjünk - főleg nem 10 év távlatából! Na, szóval gyorsan összeraktuk ezt az előzetes változatot, amivel az 5.1-ben úgy variáltuk a hangokat és az effekteket, ahogy csak akartuk. Ez az ambientes keverés nem sokban különbözik a véglegestől, leszámítva a különösen tiszta, telt hangzást. Amikor PK-vel az 5.1-et kevertük, úgy döntöttünk, meghallgatjuk, mi szól a hátsó pár hangfalból. Nagyon élveztük, hogy csak a visszhangos, légies részeket halljuk. Akkor jutott eszembe, milyen “poénos” lenne az egész lemezt így is kiadni, hiszen így ezek, az egyébként nehezen kivehető részek is nagyobb hangsúlyt kapnának. Eldöntöttem, hogy lesz ilyen változat is (ideális esetben persze ez is 5.1-es hanggal jelentetném meg.. Biztosra veszem, hogy a Recoil-szimpatizánsok élvezni fogják ezt a kis “boncolgatást” is, hiszen hallhatják, hogyan is épül fel egy szám.