Nem túlzás azt állítani, hogy pop-rock-történeti eseménynek adott otthont 2010. február 17-én London patinás koncert-terme, a Royal Albert Hall. A Depeche Mode speciális jótékonysági koncertjén - melynek bevételét a rákbeteg fiatalok megsegítésére létrehozott Teenage Cancer Trust nevű brit szervezet számlájára folyósították - egy szám erejéig becsatlakozott az egykori csapattársakhoz Alan Wilder, aki bő 10 éven keresztül volt a Depeche Mode teljes értékű tagja, és a banda hangzásvilágának felelőse. Rajongók millióinak álma vált ezzel valóra, és az álmok persze már aznap tovább folytatódtak egy esetleges újra-összeállásról…

    Ezt a témát sem lehetett hát kikerülni, amikor Alan Wilder-t közelgő budapesti fellépése kapcsán faggattuk Recoil-ról, Depeche Mode-ról, és ’93-as magyarországi emlékeiről.

    Alan, idén tavasszal egy „best of” Recoil válogatással térsz vissza, mely a „Selected” címre hallgat. Saját ötleted volt ennek a kompilációnak a megjelentetése, vagy mindössze a kiadó nyomásának engedtél vele?

    Alan: Valóban a Mute volt a felbujtó, és én örömmel mondtam igent, főleg, hogy nem igazán korlátoztak abban, hogy milyen anyag kerüljön fel a lemezre. Egy érdekes projektté nőtte ki magát a dolog, mivel eljátszadozhattam a Recoil felvételekkel, és kikísérletezhettem, hogyan lehet őket úgy egybe gyúrni, hogy mindez értelmet nyerjen, és kohéziót kapjon.



    A Recoil sztori 1986-ban kezdődött, amikor is megjelentetted az „1+2” EP-t. Akkoriban a sampling technika egyik úttörőjeként tartottak számon. Mit gondolsz napjaink zenei technológiájáról?

    Alan: Mindig is lenyűgözött, milyen gyorsan fejlődik minden, és kissé fel is bőszít, hogy nem mindig tudok lépést tartani a technológiával. Némely dolgok egyszerűbbé váltak, de emellett újabb és újabb lehetőségek láttak napvilágot, a bennük rejlő problémákkal együtt. Egy olyan perfekcionistának, mint én, alkalmanként el is vehet az erejéből, hogy úgy érzem, muszáj kipróbálnom az összes lehetőséget, mielőtt pontot teszek valaminek a végére.



    Harmadik lemezeden, a „Bloodline”-on alkalmaztál első ízben vendég vokalistákat. Közülük az egyik Moby volt, aki időközben híres Mute művésszé, és az elektro-szcéna nemzetközi csillagává nőtte ki magát. Tartjátok még a kapcsolatot?

    Alan: Nem. Ő búcsút mondott a Mute kiadónak, ami elég nagy meglepetést okozott, azt az őrületet figyelembe véve, ami a beharangozott albumot övezte. Nem tudom pontosan, mi lehetett a háttérben, de a Mute ritkán válik meg a művészeitől, így valami komoly dolognak kellett történnie.



    Egy másik énekes, akivel két Recoil albumon is együtt dolgoztál, Douglas McCarthy a Nitzer Ebb-ből. Készítettél nekik egy remixet, az egyik új dalukhoz, mely az „I Am Undone” címet viseli. Vannak egyéb tervek is a közös munkát illetően?

    Alan: Jelenleg nincs szó ilyesmiről, néhány közös bulit leszámítva, Barcelonában és Madridban.



    Legutóbbi albumod, a „subHuman” 2007 nyarán jelent meg. Mi mindent csináltál azóta? Történt esetleg valami változás az életedben?

    Alan: Igen. Különváltam a feleségemtől, és most van egy új partnerem, akit Britt-nek hívnak, és egy kedves lány. Elég nehéz két év van a hátam mögött, ami gyakorlatilag képtelenné tette, hogy az új albumon dolgozzak, bár nekiálltam az új anyagnak, de még távol vagyunk a dolog végétől.



    Február 17-én a Depeche Mode egy speciális, jótékonysági koncertet adott a londoni Royal Albert Hall-ban. Meghívtak, hogy társulj be Martin-hoz a színpadon, és előadtátok az egyik leghíresebb Depeche Mode balladát, a „Somebody”-t. Milyen érzés volt 16 év elmúltával megosztani a színpadot az egykori csapattársaddal?

    Alan: Ez egy különleges este volt, amit nagyon élveztem. A reakciók még annál is nagyszerűbbek, mint amit vártam - aznap este, és azóta is. Martin remek formában volt, és nem csak ami a hangját illeti, hanem egész valójában. Egy sokkal erősebb, koncentráltabb és nyitottabb formáját mutatta, mint amilyennek valaha is láttam. Tulajdonképpen az egész nap nagyon érdekes volt a számomra - látni őket, ahogy búcsúzkodnak, főleg egy ilyen hosszú turné végén.



    A rajongói reakciók nagyon lelkesek voltak ezzel a különleges újbóli-összeállással kapcsolatban. Reménykedhetünk abban, hogy viszontlátunk téged a Depeche Mode soraiban?

    Alan: Kétlem.



    És mit szólnál a produceri munkákhoz? Igent mondanál, ha felkérnének rá?

    Alan: Ez egy igazi beugratós kérdés. Még nem kértek fel rá. Egyébként biztosan furcsa lenne.



    Nézőként részt vettél a Depeche Mode O2 Aréna-béli koncertjén is, Londonban. Hogy tetszett az új élő program, és a színpadterv? Milyen volt a hangulat a backstage-ben?

    Alan: Az igazat megvallva, egy kicsit ellentmondásos. Úgy vélem, némely változat igazán jól szólt, volt, amikért nem igazán rajongtam. Ugyanezt mondhatom el a színpadképről is - volt, ami nagyszerűen nézett ki, volt, ami nekem nem jött be. A hangzás kiegyenlítettsége elég szegényes volt, de sem ez, sem a színpad nem róható fel az együttesnek. Az előadásuk nagyon hatásos volt. Dave jó formában volt, és úgy tűnt, mindenki jól érzi magát. Martin dala, a „Home” különösen jól szólt. Az after-show jó móka volt, és lehetőségem nyílt olyan emberekbe belefutni, akiket régóta nem láttam. Dave-et hiányoltam, bár ő mindig egyből eltűnik, miután lejött a színpadról.



    Hamarosan turnéra indulsz Paul Kendall társaságában, hogy a „Selected” című Recoil albumot promotáljad. Mivel készülsz ezekre a speciális élő előadásokra?

    Alan: Gyertek el az eseményekre, és nézzétek meg magatok!



    Budapesten is fel fogsz lépni. 1993-ban jártál itt utoljára. Milyen emlékeid vannak a budapesti „Devotional” napokról?

    Alan: Nagyon jók - emlékszem, hogy vadásztak ránk a rajongók az utcákon, mint a Beatles idejében. A közönség nagyon lelkes volt, és egészen megszerettem a gulyást!



    Lelkes közönségből bizonyára most sem lesz hiány, hiszen a budapesti Recoil „Selected” Event-re a jegyek több mint 60%-a elkelt! Belépőket Alan Wilder április 16-i Diesel Klub-os élő fellépésére a Ticket Express-en, és a Ticketportal-on keresztül lehet elővételben biztosítani.

    RECOIL, the solo project of ex-DEPECHE MODE member Alan Wilder, is set to release an album in the spring of 2010 entitled 'Selected'. This release is a selection of classic RECOIL tracks chosen by Alan Wilder who says: "The collection is made up of my personal favourites, re-mastered and edited together into what I consider a cohesive and total listening experience." So far, the 'Selected' formats have been confirmed in a single CD version as well as a double pack CD format. The double CD will feature a second disc which will include many new remixes and alternative versions, again chosen and edited together by Alan and Paul Kendall. In support of the album, there will be a RECOIL Events tour which will take place across Europe and in the US between March and May.

    Alan, you are set to return this spring with the release of a “best of” RECOIL collection, called ‘Selected’. Was it your own idea to release a RECOIL compilation album or did you release it only under the pressure of your record label?

    Alan: It was really a Mute instigation which I was happy to go with, especially as there weren’t any real restrictions on the choice of material to be included. It became an interesting project for me in that I could play around with all the RECOIL tracks and see how to put something together that made sense, with some cohesion.



    The RECOIL story had it’s beginnings in 1986 when you released your ‘1+2’ EP. At that time you were a pioneer in sampling technology. What do you think of the music technology nowadays?

    Alan: I am always impressed with how fast things move, and slightly exasperated that I often can’t keep up with the technology. Some things do get easier though, but then all kinds of new possibilities arise (with their own inherent problems). For a perfectionist like me, it can be almost debilitating on occasion, with my need to try all possibilities before settling on a result.



    For your 3rd album, ‘Bloodline’ you recruited guest vocalists for the first time. One of them was MOBY. In the meantime, he became a famous Mute artist and a big international star of the electro music scene. Do you still have any contact with him?

    Alan: No I don’t. He parted company from Mute which was a surprise after all that craziness surrounding the “advert” album. I’m not sure what happened but Mute rarely drop any artists so it must have been serious.



    Another vocalist, with whom you’ve been co-working on 2 RECOIL albums, is Douglas McCarthy from NITZER EBB. You did a remix for one of their new songs, ‘I Am Undone’. Are there any other plans for a mutual work?

    Alan: No plans at the moment, apart from a couple of shows together in Barcelona and Madrid soon.



    Your last album, ‘subHuman’ was released in the summer of 2007. What did you do after that release? Are there any changes in your personal life?

    Alan: Yes - I separated from my wife and now have a lovely new partner Britt. It has been a difficult two years and that has made working on a new album almost impossible, although I have made a start on new material but it’s a long way off being near to completion.



    On February 17, DEPECHE MODE gave a very special charity show at the Royal Albert Hall in London. You were invited to join Martin on stage to perform the most famous DEPECHE MODE ballad, ‘Somebody’. How did it feel to share the stage with your ex-band mate after 16 years?

    Alan: It was a special night which I enjoyed very much. The reaction was even greater than I expected both on the night and since. And Martin was on very good form I thought, not just vocally but in himself. He seemed sharper, more focused and more open than I have ever known him. In fact, the whole day was very interesting for me - to see how they were all faring, especially at the end of a long tour.



    The fan reactions concerning these special reunion moments were very enthusiastic. Can we hope to see you in the DEPECHE MODE line-up in the near future?

    Alan: I doubt it.



    And what about working with them as a producer? Would you say "yes" if they asked you?

    Alan: That's a very loaded question - they haven't asked me :) It would certainly be weird.



    You also attended the DEPECHE MODE concert at the O2 Arena in London. How do you like the new live set and the stage design? How was the mood at the backstage?

    Alan: Truthfully, it was a little inconsistent. I thought some of the versions were really good, and some I wasn’t so keen on. I felt the same about the stage set too - some things looked great, and some didn’t work for me. The sound balance was poor unfortunately, but neither that nor the staging could be blamed on the band. Their own performance was impressive. Dave was on good form and everyone seemed to enjoy themselves. Martin’s song ‘Home’ sounded especially good. The after-show was fun and I was able to catch up with all kinds of people I hadn’t seen for a long time. I missed Dave however as he always disappears as soon as he leaves the stage.



    Soon you’ll be on tour with Paul Kendall to promote the RECOIL compilation album, ‘Selected’. What are your plans for these special live events?

    Alan: Come to the events and find out!



    You’ll be performing in Budapest too. You haven’t been here since 1993. What sort of memories do you have concerning the “Devotional” days in Budapest?

    Alan: Very good ones - I remember being chased down the street Beatles-style. Ha. The crowd was very enthusiastic, and I’m quite fond of Goulash :)

    Hatással voltak-e a subHuman alapkoncepciójára és a Joe, valamint Carla által írt szövegekre a 2001. szeptember 11.-én történtek, az iraki háború eseményei vagy a terrortámadások?

    Alan: Mivel nem közöltem velük a készülő lemez alapkoncepcióját, így nem is sugallhattam nekik ezeket a témákat. Azt hiszem, nincs olyan ember a világon, akire az elmúlt hat év eseményei ne gyakoroltak volna kisebb-nagyobb hatást – elég nehéz is lenne függetleníteni magunkat tőlük. A szerzőtársaim maguk döntöttek a dalszövegek témáiról, s pont Joe-nak az 5000 év című számhoz írt sorai adták meg a végső lökést az album témaválasztásához. Az általa megfogalmazott sorok kifejezetten az intézményesített vallás és az ez által okozott konfliktusok elméleti és gyakorlati kérdésével foglalkoznak. Az ötezer éves kereszténység és a békére, egységre irányuló törekvéseink dacára „a világ továbbra is a vesztébe rohan”.



    Nem gondolod, hogy az Unsound Methods-Liquid-subHuman hármas hangzása a korábbi lemezekéhez képest jobban emlékeztet egymásra? Mindez azt jelenti-e, hogy immár véglegesen elkötelezted magad a filmzenehangzás mellett, s ezt a „vázat” töltöd majd ki újabb és újabb zenei stílusokkal?

    Alan: Őszintén remélem, hogy a legutóbbi három lemez valamiképpen mégiscsak kapcsolódik egymáshoz, s a zenei tevékenységemnek része a következetesség, a folytonosság. Ahogy már korábban is említettem, nem tudatosan döntöm el, milyen stílusú lesz a következő korong, hanem olyannak alkotom meg, amilyennek éppen hallani szeretném. Előszeretettel alkalmazom a mindent kitöltő hangzás és a dinamika kontrasztját; ezért lesz a Recoil zenéje filmszerű. Minden kor zenéjében találok kedvemre valót, s ez a sokféleség visszaköszön a saját hangzásomban is.



    Igaz, hogy már nagyon régóta szerettél volna egy Joe Richardson-szerű énekessel együtt dolgozni?

    Alan: Nem, ez így nem pontos megfogalmazás. Ha úgy érted a kérdést, hogy „Mindig is szeretted a bluest?”, akkor a válaszom igenlő, de újra hangsúlyozom, hogy a sokszínűségen van a hangsúly. Minden lehetséges megoldásra egyformán vevő vagyok; ugyanez áll az énekesek kiválasztására is.



    Mikor egy új dalt írsz, mi az első amit felveszel? Egy komplex ötlet születik meg a fejedben, vagy csak egy apró ritmus?

    Alan: Legtöbbször csak kavargó gondolatoktól, kidolgozatlan ötletektől zsong a fejem. Van, hogy egy ritmus adja meg a kellő alapot; van, hogy egy furulya bizarr vibratója, mint például az Unsound Methods Stalkerjénél – de lehet akár környezeti zaj is. Én a „ezt is, azt is kipróbálom, majdcsak kisül belőle valami”-elvet vallom...!



    A Mute döntötte el, hogy csak digitális kislemezeket jelentettek meg, s CD-n egyik sem lesz kapható? Még hány dalt akartok kiadni a subHumanről?

    Alan: Egészen egyszerűen azért alakult így, mert többé már nem beszélhetünk a hagyományos értelemben vett kislemezpiacról; emiatt nem is éri meg olyan kiadványokba pénzt ölni, melyeket csak egy nagyon szűk réteg vásárolna meg. Nézd meg, hogy az olcsó, digitális letöltési lehetőségek és a fájlcserélő rendszerek térhódítása miatt milyen ütemben csökkennek a CD-eladások... A kiadók minden lehetőséget megragadnak a kiadásaik lefaragására; ennek első nagy vesztese a CD-kislemez lett.
    A „cédétlenítésért” cserébe viszont megjelentethettünk egy speciális DVD-t – ha így nézed, akkor nem is olyan rossz az alku... Amennyiben a Preyt sokan töltik majd le, talán a Mute is megkockáztatja, hogy a következő kislemez CD-n jöjjön ki. Attól tartok, sok múlik rajtatok! Ha második kislemezt szeretnétek, töltsétek le mind többen az elsőt!



    A gyerekeid (főleg Parisre gondolok) szeretik a zenédet? Támogatnád-e őket, ha ők is a zenei pályát választanák?

    Alan: Általánosságban elmondhatom, hogy Paris és Stan is muzikális és nagyon kreatív gyerek – Parisnek a „vérében van” a színjátszás; nem is olyan rég még díjjal is jutalmazták egy drámai szerepéért. Stan sem panaszkodhat, ő a képzőművészethez „konyít”. Parist, aki mostanában kezdi igazán felfedezni a zene világát, még nem nagyon érdekli a korosztályom „munkássága” – nem is örülnék neki, ha másképp lenne. Kedveli Gwen Steafanit és Avril Lavigne-t, de eléggé jártas a többi műfajban is. Ha idősebb lesz, gondolom, a „mi zenéinket” is meghallgatja majd. Nagyon örülnék, ha valamelyikük a zenei pályát választaná – persze ugyanennyire elfogadom majd, ha mégis másképp döntenek...



    Említetted, hogy most jobb a viszonyod a depeCHe MODE tagjaival, mint valaha volt. Kivel találkoztál közülük utóljára?

    Alan: Dave-vel futottam össze, még a szólóturnéján, Londonban. Többé-kevésbé rendszeres időközönként beszélünk egymással, s nemrég küldtem el neki a subHuman egy példányát.



    Az elmúlt évek folyamán nem volt olyan dM szám, aminél késztetést éreztél volna, hogy áthangszereld? Ahol érezted volna, hogy teljesen más köntösbe lehetne bújtatni?

    Alan: Hep mindig azzal piszkál, hogy kábé 6 számot válasszak ki a teljes dM-életműből, s azokat alakítsam át. Tény, hogy érdekes kísérlet lenne mind a négyünk véleményét kikérni egy átalakított számról; láthatnánk, mennyire másképp vélekedünk... Egy biztos, az It’s Called a Heart esetleges átdolgozásáról még egy mukkanást sem akarok hallani...



    Jársz koncertekre mostanában? Ott voltál a legutóbbi Kraftwerk-turnén?

    Alan: Évek óta senkit sem mentem el megnézni élőben – legutoljára Dave fellépésén „csápoltam”...



    A lemezfelvételek közti időben szoktál utazgatni? Vannak kedvenc nyaralóhelyeid?

    Alan: Kifejezetten szeretek még ismeretlen városokat felkeresni, de a hagyományos, repteres-repülőgépes utazgatásokból elegem van. Szívesebben megyek autóval vagy vonattal. Mostanság jártunk Koppenhágában (nagyon kulturált hely) és New Yorkban, tavaly karácsonykor pedig Maurutiusra utaztunk. Párizsba az Eurostarral szoktunk menni, pár hét múlva pedig Berlinbe kell látogatnom. Kacérkodom egy szentpétervári, oroszországi látogatás gondolatával, és hát Budapestet sem ártana újra megnézni...



    A subHuman borítóján látható Jaguár rendszámtáblájának van „mögöttes jelentése”?

    Alan: Nem, nincsen. Ez csak a borítervfotók egyike. A Jesse Holborn által készített különleges kollázsok közül ezt szemeltem ki a borítóra. Sokat viccelődtünk a beállításokon. A hétköznapi helyzetekbe „kényszerített” próbababák látványa teremtette meg a kollázstechnikát idéző beállításokat.



    Ugye még 2014 előtt megjelenik a következő Recoil-album...?

    Alan: Megjelenik... a következőnek még a nyár vége előtt nekiállok – annak dacára, hogy lassan dolgozom, úgy számolom, még hamarabb is végzek vele... :-)



    Köszönjük, hogy válaszoltál a kérdéseinkre!

    Alan: Számomra megtiszteltetés...:)



    Sok sikert az új Recoil-lemezhez!

    Did '911', the war in Iraq, and assorted terrorist acts, etc. since 2000 had a profound effect on the main theme of 'subHuman'? Did Joe and Carla write the lyrics with this theme in mind?

    Alan: Well, I didn't start out with the 'subHuman' idea so Joe and Carla's lyrics were not influenced by this particular notion. However, I can't imagine there are many people around the world who aren't affected in some way by the events of he last six years - it's difficult not to be. Their lyrics came about independently and it was Joe's song, '5000 Years', that was probably the most significant factor in suggesting the album concept for me. His words deal very specifically with the question of organised religion and the conflicts it produces, both ideologically and in very real terms. In spite of 5000 years of Christianity and all it's claims towards peace and unity, the "world's still crumblin' down".



    While the "Recoil sound" evolves (it seems to a more "live" sound with 'subHuman') all the time, the last three LPs do have some resemblance to each other... Does this mean that you are committed to this soundtrack-like musical "frame", and you just fill the frame with different musical styles?

    Alan: I would hope that there would be a connection between all three albums and that my methods produce a continuity that's recognisable. Having said that, I don't make any conscious attempts towards one particular style or another - I just go with what feels comfortable for me. It just so happens that my predilection for atmosphere and dynamic contrast means that Recoil takes on a cinematic quality. I love all kinds of music from the whole spectrum of history so this diversity is echoed in the work I produce.



    Would you say that you were looking for someone like Joe to collaborate with since as early as your dM years?

    Alan: Not really. If you mean have I always liked the blues, then yes but again, diversity is the word. I keep all my options open which includes the differing styles of a number of vocalists.



    When writing a new song, what is the first notion that you record? Is it a complex idea that is formulated in your mind or is it only a rhythm that gets borne?

    Alan: Usually, it's just a very vague idea. Sometimes an atmosphere is created by a really good rhythmic groove or even something more unique, such as the weird fluttering flute in 'Stalker' from 'Unsound Methods'. It could also just be an ambient sound. I then basically work on the - 'throw a load of shit at it and see what sticks' - principal!



    Was it MUTE's decision not to release any new Recoil singles on a CD format? Are there plans for further singles from 'subHuman'?

    Alan: Put simply, there just isn't much of a singles market anymore and it doesn't make good business sense to spend a lot of money on a product that very few people will buy. The truth is that all CD sales are down in a big way due to cheap downloads and file sharing. The companies are all trying to find ways to tighten their budgets - and the CD single seems to be the first thing to suffer.
    It was really a trade off against producing a high quality special edition such as the deluxe DVD which, when you look at it that way, seems fair enough. However, if the download of 'Prey' proves successful, it may provide Mute with more incentive to release another single in a CD format. I'm afraid it's up to you lot - you want a second single, go download the first!



    Are the children (especially Paris) fans of your music? Would you support their possible career in music if they would choose that path?

    Alan: Both Paris and Stan are musical and very creative in general – Paris is a great little actress and recently won a drama cup at school and Stan is showing a lot of promise as an artist. However, Paris, who is really starting to discover music, is much more interested in her own generation than mine - and I wouldn't have it any other way really. She likes Gwen Stefani and Avril Lavine but has also gained a very good knowledge of all genres of music so she'll probably get into bands from my era when she gets older. I'd be quite happy for either of them to become musicians (or anything else they wish to do).



    You mentioned in an earlier interview that you keep up a more relaxed relationship with the members of dM than before. Whom have you seen recently?

    Alan: The last person I saw was Dave at his solo concert in London. He and I keep in touch a bit and I recently sent him a copy of 'subHuman'.



    For the past few years, have you ever felt an impulse to re-orchestrate any dM song as Alan Wilder would do it? Have you ever sensed that the particular song could have been spliced into another shape?

    Alan: Hep is always saying that she'd love me to 'cherry pick' 6 songs or so from the whole dM catalogue and re-work them. In fact, maybe it would be interesting for all the band members to do the same thing and see how much our ideas differ? I won't be working on 'It's Called A Heart' though.



    Did you attend any concerts in the last few years? Did you see the last Kraftwerk tour?

    Alan: I haven't been to a gig in a long time - the last one was probably Dave's show.



    Did you travel a lot while on break from recording? Any favourite vacation spots?

    Alan: I do like to visit other cities although I hate the actual travelling - especially when airports and aeroplanes are involved. I don't mind car or train journeys though. We went to Copenhagen (very civilised) and New York recently. Also Mauritius last Xmas with the kids. We often catch the Eurostar to Paris and I'm going back to Berlin again in a couple of weeks for a proper visit. I'm also rather tempted by the idea of St. Petersburg and Russia in general. And perhaps also another visit to Budapest would be nice...



    Does the license plate number on the Jaguar displayed on the cover of 'subHuman' have any special meaning?

    Alan: Not that I am aware of. It was just one of many set-ups from the photography session for the artwork. I chose this particular collage for the cover from the selection that Jesse Holborn presented. We had a lot of fun actually trying different cut - ups of the photos. The concept of the disposable plastic mannequins set in everyday situations lent itself to this 'collage' approach.



    Are you planning a new Recoil LP before 2014?

    Alan: Well I'm planning ..ing one at the end of the summer. Even though I am slow, I reckon it should be finished before then.



    Thank you for this short interview!

    Alan: You're very welcome...



    Good luck with the new Recoil production!